1638. január 2. Pozsony

III. Ferdinánd császár Erdélyi Miklósnak - és általa fiainak, Pálnak, Istvánnak, Imrének, Gergelynek, Jánosnak, Andrásnak és Bálintnak - érdemeiért címert adományoz

 Mi, III. Ferdinánd Isten kegyelméből mindig felséges választott római császár, Németország, Magyarország, Csehország, Dalmácia, Horvátország, Szlavónia, Ráma, Szerbia, Galícia, Lodoméria, Kumania, Bulgária stb. királya, Ausztria főhercege, Burgundia, Brabant, Stájerország, Karintia, Krajna, Luxemburg, Felső - és Alsó Szilézia, Würtemberg és Théka hercege, Morvaország őrgrófja, Svábország fejedelme, Habsburg, Tirol, Ferret, Kyburg, Goricia és Elzász tartomány grófja, a római szent birodalom, Burgovia, Felső- és Alsó Lausitz őrgrófja, a szláv őrgrófság, Naon kikötő és Szalina ura stb.

Emlékezetül adjuk jelen oklevelünk erejével, tudatván mindazokkal, akiket illet, hogy Mi néhány hívünknek Felségünk elé terjesztett legalázatosabb kérelmét meghallgatván, másrészről pedig meggondolván és figyelembe vévén hívünknek Erdélyi Miklósnak a hűségét és hűséges szolgálatait, melyeket Ő először Magyar Királyságunk Szent Koronájának, azután Felségünknek különböző helyen és időben híven teljesített és a jövőben is a korábbihoz hasonló hű és állhatatos engedelmességgel teljesíteni híven ígérkezik. Mi, pedig azoknak, akik Nekünk és a kereszténységnek üdvöset és érdemeset tettek, királyi kegyelmünkből és bőkezűségünkből elődeinknek Magyarország egykori dicső királyainak példáját követvén, erényeiknek méltó jutalmát, - mely Őket még nagyobbakat felmutatni buzdíthatja - meg szoktuk adni. Ezért tehát elhatároztuk, hogy ugyanezen Erdélyi Miklóst és általa fiait, Pált, Istvánt, Imrét, Gergelyt, Jánost, Andrást és Bálintot, Magyarországnak és kapcsolt Részeinek igazi és kétségtelen nemeseinek rendjébe felvesszük, beiktatjuk és soroljuk. Megengedvén és megfontolt elhatározásból beleegyezvén, hogy ők mostantól fogva a jövőben örökidőkig mindazon kegyekkel, tisztségekkel, kedvezményekkel, kiváltságokkal, szabadságokkal, jogokkal, előjogokkal és mentességekkel, amelyekkel Magyarországunk és kapcsolt Részeinek többi igazi, régi és kétségtelen nemesei eddig bármilyen jog vagy szokás alapján éltek és élnek, azokkal ők az előbb megnevezett és felsorolt személyek, valamint mindkét nembeli összes örököseik és utódaik élhessenek, azokat élvezhessék és bírhassák. Ezen Mi, irántuk tanúsított kegyelmünk, jóakaratunk és nagylelkűségünk bizonyságául, továbbá igazi és kétségtelen nemességük jeléül ezt a nemesi címert vagy jelvényt adományozzuk: tudniillik egyenesen álló katonai pajzsot, amelynek aranyozott síkját vagy alját fehér mező foglalja el, a fehér mező közepén, bakancsot, kék övet, felső ruhát és lengyel kalapot viselő, jobb kezében ezüstözött lángoló fáklyát tartó, balját pedig az oldalán csípőre tevő, szemben álló egész ember alak látható. A pajzson nyitott rostélyú katonai sisak királyi koronával ékesítve, amelyen egy másik, az alatta levőhöz mindenben hasonló ember látszik. A sisak csúcsáról innen arany és kék, onnan ezüst és vörös takarók vagy foszlányok omlanak alá, amelyek a pajzs két oldalát körül veszik, és pompásan ékesítik. Miként mindez jelen oklevelünk elején a festő jártas keze által művészien megfestve világosabban is látható. Ugyanezen Erdélyi Miklósnak és az ő általa a fent említett személyeknek és mindkét nembeli örököseiknek ezt a címert kegyesen adtuk és ajándékoztuk. Elhatározván és megfontolt lélekkel megengedvén, hogy ők ettől fogva örökidőkre ezt a címert vagy nemesi jelvényt bírják Magyarország és a hozzácsatolt Részek igazi, és kétségtelen nemeseinek a szokása szerint ugyanazokkal a jogokkal, előjogokkal, kedvezményekkel, szabadságokkal és mentességekkel, melyekkel azok akár természetnél fogva, akár régi szokásnál fogva éltek és amelyeknek örvendtek, azokkal éljenek és azoknak örvendjenek mindenütt csatákban, ütközetekben, dárdavetésen, lovagi tornákon, párviadalokon, bajvívásokon, egyéb katonai és nemesi gyakorlatokon, nemkülönben pecséteken, kárpitokon, üstökön, szőnyegeken, gyűrűkön, zászlókon, pajzsokon, hajítófegyvereken, házakon, sírhalmokon, s általában bárminemű tárgyon az igazi és régi nemesség címén használhassák, viselhessék és hordhassák. Akarjuk, hogy ezzel a címmel felruházottnak tartassanak és neveztessenek mindenkitől, bármely rangú, rendű, állapotú és méltóságú férfiú részéről. Kegyelmesen megparancsoljuk, hogy ezt a címert hordják, használják, azokkal Ők és összes utódaik örökké éljenek. Ennek az emlékére és örök erősségére titkos kettős függőpecsétünkkel - amelyet, mint Magyarország királya használunk - hitelesített és megerősített nemesi kiváltságlevelünket a már említett Erdélyi Miklósnak, s az általa a fent nevezetteknek és azok mindkétnemű összes már megszületett és ezután születendő örököseinek, s utódainak kegyesen adtuk.

 Kiadott a Mi őszintén kedvelt hívünk, Főtisztelendő atyánk a Krisztusban Lósi Imre esztergomi érsek, s ugyanannak a vármegyének az örökös főispánja, belső titkos tanácsosunk és magyarországi kancellárunk által Pozsonyban, az Úr 1638. esztendejében január havának 2. napján, római birodalombeli uralkodásunk 2. a Magyarországinak 13. a Csehországinak pedig a 11. évében.

 Főtisztelendő és tisztelendő atyák a Krisztusban, az előbb már említett esztergomi érsek, továbbá Thelegdy János a kánonilag egyesült kalocsai és bácsi egyházak érseke, Lippai György egri, Vinkovich Benedek zágrábi, Hosszútóthy László választott váradi, Simándy István választott erdélyi, orbovai Jakusith György választott veszprémi, Cseh János választott pécsi, trakostyáni Draskovith György győri, Nagyfalussy Gergely választott váci, a már említett Thelegdy János nyitrai adminisztrátor, Beöthe Miklós választott szerémi, Fráter Belavich György választott tinini, Püsky János választott csanádi, a boszniai püspöki szék betöltetvén lévén, Prainter Frigyes János választott rozsoni, Fráter Ágost Keresztelő János zenggi és modruszi püspökök Isten egyházát szerencsésen kormányozván. Továbbá tekintetes és nagyságos galántai gróf Esterházy Miklós Magyarország nádora, gróf Homonnai Drugeth János országbíró, monyorókeréki gróf Erdődy Zsigmond dalmát-horvát-szlavón bán, alsólendvai gróf Batthyány Kristóf tárnokmester, gróf Zrínyi Miklós főlovász, erdődi gróf Pálffy János kamarás, dőglesi gróf nyári István főajtónálló, Ostrosith István főasztalnok, Pálffy Pál főpohárnok. Czobor Imre főudvarmester, gróf Pálffy István Pozsony vármegye főispánja, valamint a többiek Magyarország vármegyéit igazgatván.

Ferdinánd saját kezével,

Lósi Imre s. k. esztergomi érsek

Ferenczffy Lőrinc s. k.

1638. Április 14-én, Torna vármegye Torna mezővárosban a nemesek és főurak, valamint nemzetes komjáti Komjáthy Zsigmond alispán jelenlétében tartott közgyűlésén és egyben tisztválasztó székén a szent császári és királyi Felség jelen címeres és kiváltságlevelét, amelyet a megírt személyek érdemeikért kaptak, ünnepélyesen kihirdette Vadas István a törvényszék hites jegyzője. 

Ugyanaz ki fent s. k.

Tanúsítjuk, hogy az eredetivel fejezeteiben, szakaszaiban, pontjaiban, záradékaiban, mindenben szóról szóra megegyezik.

Kelt, Sátoraljaújhelyen, 1744. március 28-án.

Ocskay György Tekintetes Zemplén vármegye szolgabírája,<br

Csák Tamás Tekintetes Zemplén vármegye esküdtje

Erdélyi Miklós adománylevelét megerősítette Ung vármegye és földesura Rákóczy László.

Oldal: A zempléni Erdélyiek nemeslevele
A Zempléni Erdélyi család története és családfája - © 2008 - 2024 - zempleni-erdelyi-csalad.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat